Szóval hosszas unatkozások és otthoni leadndó-írások után 24-én Laci végre megérkezett, dél körül vettem fel a reptéren és meglepő módon ő is elutasította, hogy tömegközlekedéssel menjünk haza. Első közös napunkra nem nagyon maradt más, mint a karácsony a többiekkel, ami meglepően jól sikerült. Mindenki a lehetőségeihez képest sokat készült (mondjuk ez nálam két üveg bor megvásárlását jelentette), finomat megvacsoráztunk, és még ajándékoztunk is; mármint én kaptam ajándékokat. Az utána jövő részt most ide nem írom le, kissé talán december 24-éhez képest illetlenül rúgtunk be, de ennyit csak szabad, ha már nem lehettünk otthon.
Azt hiszem egészen klassz kis kombinációját sikerült a kialakítani a lazulásnak/pihenésnek és a városnézésnek Lacival a két ünnep közt. Karácsony első napján bent mászkáltunk a városban, ami nekem is nagy élmény volt. Tekintettel a 25-ére, egy darab lélek nem volt sehol, a legforgalmasabb főutakon alig lézengett autó, az éttermek zárva voltak, így olyan volt, mintha én is egy új városban járnék.
26-án a többi ottragadt némettel együtt meglátogattuk újra a Teotihuacant, ami azért másodrszorra jóval kevésbé volt izgalmas, de a többiek még nem látták. Viszont voltunk két olyan helyen is, amit kiemelnék. Végre sikerült bejussak a mexikóvárosi Zocalón (a főtéren) található parlamentbe, aminek egészen elképesztő belső kertje van, a falakon pedig Diego Rivera leghíresebb muralja (falfestménye) található, amely az egész mexikói történténelmet végigköveti, mégha kicsit - na jó, inkább nagyon - marxista szemmel. Ez például a legújabb kori események és a közeljövő nyomata:
A másik, hogy elmentünk Pueblába, a 2 és fél órányira található városba, amely mellesleg Mexikó negyedik legnagyobbika. Mindenképpen szerettem volna, ha Laci lát valamit a fővároson kívül is, és azt hiszem egy elég jót siekrült kiválasztanom. Csodás, rendezett, egészen tiszta és igényes koloniális belváros, közepesen unalmas múzeumok, és speckó helyi konyha, amely leginkább a gyros és a taco keverékéhez hasonlít. A mexikói vasúti gyűjteményről nem is beszélve, amely azért nekem nyilván több örömöt okozott, mint az előbb felsoroltak együttvéve.
Viszont, lehet az eddigi szinte minden jól sikerült buli és kirándulás ellentételezésére a szilveszter valami egészen elképesztően szar volt. Minden kellemesen indult, otthon kártyáztunk, iszogattunk, időben el is indultunk az egyik lány által kinézett helyre, ahova először nem akartak beengedni, mert koszos volt a conversem. Aztán, vesztünkre, addig erősködtünk míg bejutottunk, ám a 100 pincéren és az 50000 forintos pezsgőkön kívül senki nem volt az egész helyen, így futva menekültünk. Az éjfél egy lehúzós taxiban ért minket, ezután két totál igénytelen szórakozóhelyen voltunk még, ahol mindenki atomrészeg volt (már aki ott volt, mert leginkább üresek voltak a helyek), és szar zene szólt.
Viszont legalább így elsején sok időm és erőm maradt, hogy végleg kipakoljam a szobámat. Így ez a nap nekem nem csak azért lett fontos, mert ez volt 2013 első estéje, de az én utolsóm is a lakásban. A hátizsák tökéletesen tele lett, és két óra alvás után indultam is a hajnali chihuahuai géphez a reptérre. Laci egy kicsit később, de ő is másodikán ment haza, így egy újabb fejezet zárult le a mexikói kalandok sorozatában. No de egy újabb is indult, amikről hamarosan bővebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése