Chihuahua

Maga Chihuahua a város szépsége miatt nem hiszem, hogy egy külön posztot érdemelne. Viszont volt pár olyan érdekes tulajdonsága, jellemzője, ami miatt mégis úgy döntöttem, hogy írok róla külön.

Sikerült nagyon fáradtam ideérnem, a taxi már reggel 4-re jött értem, a gép 6:30-kor indult. A mini reptéren órákat vártam a csomagra, taxisorra, magára a taxira, viszont cserébe egy ötcsillagos hotelbe mentem, ami a bookingon egészen meglepően olcsó volt (kevesebb, mint 30 usd). Páran már előre ironizáltak azon, hogy ennek milyen okai lehetnek, de azért klassz volt egy rendes ágyban aludni, és rendes internetet használni. Úgysem lesz ebben részem január hónapban nagyon.

Szóval ami előzetesen lényeg Chihahuáról, hogy jelenleg a világ egyik legveszélyesebb városa. Nem sokkal van csak előtte a veszélyességi listán Ciudad Juarez, ami aztán tényleg para, és ezek ráadásul ugyanabban az államban, Chihuahuában, vannak. Minden ilyen helyről azért előzetesen azt kell tudni, hogy a halottak 99,99%-a háborúzó drogkartellekből kerül ki, és a kívülállókat, de legfőkébb a turistákat soha nem bántják. Ennek ellenére, a gyakori erőszakos esemény neked is nagyban megnöveli az esélyed, hogy rosszkor legyél rossz helyen.

Maga a hely amúgy egy ilyen amarikai sivatagi kisvároshoz hasonlít (lehet, mert amúgy az is), száraz, barátságtalan, mindenki cowboy-kalapban és pick-uppal mászkál. Turisátank két szempontból lehet érdekes. Egy, hogy itt van a Pancho Villa (a legnagyobb mexikói forradalmár, hívhatnám amúgy a mexikói Petőfinek is) múzeuma. Kettő, hogy innen indul az El Chepe, a vasútvonal, amely összeköti a sivatagot a tengerrel, és kapcsolatot biztosít a Sierra Madre falvaival (például Creel-lel, ahonnan épp írok). Szóval ez épp annyira elég, hogy minden turista csak egy éjszakára jöjjön, és a Lonely Planet írásban egész meggyőző érvelése ellenére én is így gondolom.

Nem mintha, amúgy a hellyel azon kívül, hogy unalmas, sok baj lenne. Van klassz kis főtér:

Mexikói hangulat:

Meg van egy elképesztően aranyos helytörténeti múzeumok, ahol szerintem ember nem nagyon jár, nem hogy ráadásul fehér, így a megjelenésemre kb az egész személyzet odagyűlt, kinyitották a kedvemért a kávézót, kerítettek angol prospektosokat, sőt még bekapcsolták a kiállítótermekben lévő projektorokat is, hogy tökéletesen élvezhessem a környék történelmét bemutató videókat. Most ezzel amúgy nevetségessé teszem a CasaChihuahua nevű intézményt, ami a legkevésbé sem a szándékom. Egy gyönyörű koloniális épületben lenyűgözően modern és interaktív kiállítási anyag, múzeumbolt, időszakos, helyiek alkotásait bemutató időszakos kiállítások. Kíváncsi vagyok mikor találnék ilyeneket a BAZ-megyei múzeumban.

Viszont ennek ellenére nem éreztem jól magam. Most először volt bennem, ami mindenki állandóan kérdez: nem veszélyes ez a hely? Folyamatosan néztem az embereket: miért néznek? miért lassít az a sötét dzsip? miért nincs sehol rendőr? miért látni a börtönlakókat narancssárga ruhában, összebilincselt kézzel a börtönfal tetején mászkálni? ja és miért van a világ legveszélyesebb bűnözőit fogvatartó börtön a belvárosban, a vasútállomás mellett? Ez az egész tovább romlott, miután kivettem a pénzt a bankból. Erre elővigyázatosságból volt szükségem, itt fent a Sierra Madréban nincs semmi automata, és annyira nem akartam ittragadni pénz nélkül. Szóval inkább beszálltam egy taxiba, és visszamentem kora délután.

Nem mondom, hogy nagyon bánom, kellemeset olvasgattam pihentem, de azért közben hülyének is tartottam magam. Én nem tapasztaltam semmi rosszat, de az előzetes elképzeléseimnek megfelelően elkezdtem félni. Már épp elhittem, hogy nincs is semmi baj, amikor vacsora közben láttam a TV-ben, hogy a külvárosokban épp aznap öt embert lőttek le. Most mielőtt bárki szaladna anyámat hívni, hogy hozzon haza, ezek megint bűnözők voltak, nem mentem ilyen helyre, és nem is fogok, sőt mostmár a városban sem vagyok. A kép sokkal kevésbé rossz, mint amit a hírekben olvasol, és én speciel lehet Enyingre kevésbé utaznék. Meg tudom ítélni, hogy hova szabad és hova nem szabad menni, és ennek megfelelően cselekszem. Inkább érdekes azt látni, hogy ilyen körülmények (átlag napi 3 erőszakos halál) között is működőképes egy város, van KFC, elmehetsz klassz múzeumba, és még rád is mosolyognak az utcán.