Lucha libre

Úgy gondolom, hogy ehhez a poszthoz egy pár dolgot le kell szögeznem az elején. Ti, akik olvassátok a blogomat, mind családtagok, vagy barátok vagytok, tisztában vagytok a világnézetemmel, a nyitottságommal, és a politikai elképzeléseimmel. Szóval kérlek olvassátok úgy ezt a bejegyzést, hogy ahol kell, ott észreveszitek az iróniát. Igazából ez az egész lucha libre egyenlőre olyan élményként marad meg, amit csak így tudok feldolgozni.

----------------------------------------------------------------------------

A helyi pankráció, a lucha libre az egyik legnagyobb nemzeti sport Mexikóban. Mindenki teljesen meg van őrülve tőle, a harcosok az ország sztárjai, akik talán még Dzsudzsák otthoni sikereit is felül tudják múlni a latin-amerikaiak körében. Érdekes, mindez annak ellenére, hogy az egész küzdelem előre le van játszva, minden egyes mozdulat meg van tervezve.

Egy este több mérkőzésből is áll. Amikor elkezdődött, őszintén nagyon meglepően béna volt az egész. Néhány szerencsétlen túlkokszolt figura, Bud Spencer filmekbe illő jeleneteket adott elő, mindezt úgy, hogy a mexikói közönség már az 5. perctől teljesen beleélte magát, hangosan fújolt és ordibált. Később azért egyre jobb és jobb versenyzők jöttek, míg végül az este két fő harcosa egy egészen izgalmas küzdelemben mérkőzött meg. De addig még sok minden lezajlott a ringben.

Természetesen a legfontosabb felszerelés a maszk. A legnagyobb harcosok soha nem fedik fel kilétüket, és színesebbnél színesebb lucha libra maszkban, és rikító ruhákban küzdenek meg. Ebből azért mi sem maradhattunk ki. Én vagyok a baloldali, csúnya, zöld.

Azt hiszem a legérdekesebb része az egésznek nem is maga a harc volt, hanem az egész mexikói hangulat, az a hihetetlen primitívség, ami az egyes jelenetek olyan érdekessé tette. Tudom, hogy nem szabad ilyen kijelentéseket tenni, egy másik kultúráról van szó, és tisztelni kell őket, de azért ami itt zajlott, az tényleg nem volt semmi.

A legkevésbé meglepő természetesen a bikinis szilikonmellű lányok szereplése volt. Minden egyes alkalommal, amikor valamilyen reklámtáblával megjelent egy ilyen szépség, az egész stadion felállva füttyögött, és hangosan üvöltötte, hogy PUTA (amit nem fordítok le, de a legősibb mesterséget jelenti). 

Volt három olyan jelenet, ami azt hiszem, hogy teljesen vitte a prímet. Elsőként volt a női harc. Itt mindenféle félelmetes nevű (mint Tiffany, vagy Skorpiókirálynő), hatalmas nők harcoltak egymás ellen. Legfontosabb felszerlés itt is nagy mellek és mindenféle bőrruhák voltak. Megküzdött a szőke hajú, iskolás lánynak öltözött hölgy, a gigantikus mexikói mammasitával. Talán ezt a közönség még a reklámlányoknál is jobban élvezte, folytatta az erőteljes kurvázást, és sörivást. Itt van egy videó, csak, hogy tényleg elhiggyétek a női lucha libre létezését.

Ezt követte a mexikó vs kisebbségek című felvonás. Első körben a mélyen gyűlölt ázsiaiak voltak terítéken. Ezt tényleg úgy képzeljétek el, hogy feljön 4 darab borasztóan kigyúrt és nagyon idegesítően teátrálisan viselkedő japán, akik elkezdik hergelni a közönséget. Mindenki őszintén és nagyon felháborodik, válogatott módon szidalmazzák őket, majd egyszer csak megjelenik 4 darab kigyúrt mexikói lucha libre harcos, és egy jó húsz perces show keretében agyonverik az ázsiaiakat, a közönség legnagyobb örömére. Ez is létezik, nem hazudok:

Sok olyan karriert képzeltem el eddig ami nagyon rossz (pl éjszakai BKV buszsofőr). De nem hiszem, hogy lehet szomorúbb, mint a negyven éves kiöregedett japán testépítőé, aki valami maradék aprópénz reményében minden hét péntekjén összevereti magat tízezer mexikói előtt.

Zárásként, ha azt hiszitek nem lehet tovább fokozni az igénytelenséget: jött a mexikó vs melegek. Ebben a performanszban három, kék flitteres ruhába öltözött, ismét nagyon erősen színészkedő harcos jött fel a színpadra, akik szintúgy megküzdöttek a valódi, igazi mexikóiakkal. Közben gyakorlatilag megállás nélkül ment a puto-zás (ezt már egy korábbi posztban lefordítottam, aki emlékszik szerencsés). Ők lennének azok:

De bármily meglepő, és itt jön a csavar a történetben: a homoszexuálisok legyőzték a heteroszexuálisokat. Annak ellenére, hogy jelenlevő szurkolók ezt igen nehezen viselték (és a nemtetszésüknek hangot is adtak), én titkon bízom benne, hogy ez a győzelem egy modernebb társadalom felé vezető út egyik fontos állomása.

Csak, hogy azért back to reality, és nehogy azt gondoljátok, hogy oktalanul ostorzom a mexikói kultúrát: a záró jelenetben, egy gorillának öltözött törpét dobáltak ki a ringből, őt szegényt:

Összességében, tényleg egy hihetetlen élmény volt. Ennyire paraszt és megdöbbentő dolgot, ilyen töménységben még sosem láttam (na jó, talán a tavaly október 23-ai József nádor téri Jobbik-gyűlés, de ők nem színészkedtek). Azt hiszem, sokkal közelebb kerültem a mexikói lélek megismeréséhez.