Acapulco

Megint elég lassan jutottam el a bejegyzésig, de elég fárasztó hét volt. De a lényeg, hogy voltunk a múlt hétvégén Acapulcóban, ami jó is volt meg igazából nem is. Egy mondatban: azon kívül, hogy hatalmas, 30 emeletes hotelekban, és közepesen igénytelen bárokban mulathatod az idődet, nem sok mindent lehet csinálni.

Kezdem az odaúttal, ami az első mexikói buszutazásom volt. Acapulcóba az út ugyanazon az autópályán át vezetett, kb öt óra, ami nagyon hamar elment egy szuperkényelmes buszon. A neten sajnos nem vehetsz jegyet, mert nem fogad el csak mexikói bankkártyát, de szerencsére az állomás nagyon közel van hozzánk. Képzeljétek el a legnagyobb legújabb Volvo távolsági buszt, összesen 36 üléssel, és akkora lábtérrel, hogy még én is elfértem, 45 fokban hátradöntheő üléssel.

Már elég késő este volt mikor odaértünk, gyors taxi a hotelbe. 4 csillagos casa inn, mielőtt felhördültök, egy éjszaka fejenként kevesebb, mint 5000 ft volt. Látszik az épületen, hogy egyszer szebb napokat is látott, kb 400 szobájuk volt, amiből szerintem 10-ben voltak (abból 3 a mienk). Felújítva '92-ben lehetett utoljára, de legalább volt egy szép uszodája és közel volt a parthoz.

Este elmentünk a parton mászkálni, valami helyet keresni, ahova be lehet ülni. És ekkor elkezdődött az igazi Acapulco-feeling. Minden sarkon kis mexikói figurák, különböző flyerekkel, ajánlatokkal bombáztak. Mire beértünk a központba, szerintem 500x hallotuk a "hello amigo, you want to go to diskotech?" mondatot. Beültünk valami tengerparti helyre, 100 pesoért volt open bar, amiért annyi pancsolt sex on the beachet kaphattál, amennyi csak beléd fért. Később még elmentünk kaszinóba is (még sosem voltam), vesztettem 50 pesót. Nem is volt igazi kaszinó, a mexikói törvények szerint nem lehet semmilyen kártyajátékot játszani, ezért csak ilyen hipervillogó automaták elé ülhettél le, ahol a félkarú rabló különböző változatait játszhattad nikotintól ráncos 50 éves amerikai nőkkel. Remélem eljutok jobb kaszinóba is. Az első este összességében nem hagyott valami nagy nyomot, nagyon turistás volt az egész, főleg összehasonlítva az előző utunkkal, Puerto Escondidóval. Mondjuk az elég menő érzés volt, hogy a szobánk 9. emeleti teraszáról kinéztünk, ezt láttuk:

Kifejezetten amerikai volt a látvány, kaszinóval, Walmarttal, és Office Depot-val. :)

Másnap elég lassan indult, mindenki fáradt és egykedvű volt, eltaxiztunk egy hajóállomásra, ahol egy ilyen Tensitours-kaliberű hajóútra fizettünk be reklámszatyros mexikói családokkal. A végcél egy sziget volt, ahol csodás mexikói ebéd és táncshow várt minket. Az út nem volt hosszú, túl izgalmas sem. Láttuk viszont a híres acapulcói sziklaugrókat, akik minden arra járó hajó utasát szórakoztatják. Mondjuk tényleg elég magasról ugranak, és sekély vízbe. Nagyon ügyesnek kell lenni, mert ki kell számolnod, hogy a hullámba érkezz, különben elég sekély a víz. 

Nagyon érdekes volt a város pusztulását is látni. A '80-as, '90-es években Acapulco volt a világ legmenőbb helye (ekkor épültek a gigahotelek), minden menő embernek itt volt nyaralója. Rengeteg tengerparti nyaralót, óriási üvegpalotát, diszkót, hajókikötőt láttam. Több olyan nyaraló is volt, aminek saját kabinos felvonója (!), vagy siklója (!) volt, amivel le lehet menni a domboldalról a partra. 

Na ez az ami azóta erőteljes pusztulásba ment át. 2012-re a turizmus 80%-ot esett a csúcshoz képest, minden amerikai turista Cancúnba megy, és a házak fele teljesen elhagyatott, rohad, rozsdásodik, a hotelek üresek, itt legszennyezettebb a víz és a homok. A drogkartellekről nem is beszélve. Plusz itt történeik a legtöbb taxis rablás a városban, este nem mászkálhatsz a tengerparton, és folyamatosan, minden másodpercben csak azt kellett figyelni, hogy ugye nem követ minket senki. Nem akarok túl félelmetesen hangozni, mert nem történt semmi, de sok energia elment a figyelésre. Egyszer, ha lesz időm, elviszem a gépem, és végigfotózom nektek a savas esőtől sárgásodó 1000 négyzetméteres, széteső nyaralókat.

Szóval, vissza a sztorihoz. Odaértünk a szigetre, megnéztünk a félelmetesen közhelyes mexikói tánshowt, amitől lassan mindenkinek elment a kedve az egésztől. De ekkor megérkezett a kaja, ami annyira jó volt, hogy hirtelen minden megváltozott. Búvárkodtunk még kicsit az öbölben, mászkáltunk a sziget dzsungelében, majd egy jó fél órás úttal visszatértünk a hotelhez.

Egy kis pihenés után jött az este, ami nagyon jól sikerült. Volt egy másik cserediák-csoport, akik kb 15-en kibéreltek egy olyan villát, amilyenben még sosem jártam. Volt hozzá két medence, működő sikló, koktélbár. Talán ez volt a legszebb házibuli, ahol valaha voltam. Utána az egész csapat átment egy menő helyi diszkóba, srácok ingben, lányok miniruhában, így képzeltem el egy igazi mexikói klubot. Nyilván a szokásos mexikói elemekkel. Például éjjel 3-kor megjelent a tánctér közepén egy törpe, aki egy hatalmas dobozt a fején viselve táncolt jó negyed órán át. Azért ez Európában bőven kimerítette volna a politikai inkorrektség fogalmát.

Másnap nem nagyon történt semmi a másnaposságon kívül, max annyi, hogy voltunk jetskizni, amit nagyon élveztem. Hatalmasakat lehetett ugratni hullámokon, menni mindenfelé az öbölben, egész addig amíg le nem állt a jetskim, és után jó 20 perc alatt 5 km/óra sebességgel jutottam vissza a kikötőbe. Még mindig jobban jártam, mint Miklas, a dán srác, aki a nyílt tengeren robbant le teljesen, ott ült 40 percet, amíg valaki érte jött. Annyira nem örültek a bérlős srácok, főleg mivel előre szóltak, hogy max 200 méterrel mehetünk el a parttól, mi meg kimentünk jó 5 km-t az öbölből a nyílt vízig. Hú de menő!

Szóval Acapulco egy elég vegyes élmény. Nagyon-nagyon touristic az egész, a hotelektől, a strandig (ahol nem tudsz aludni, mert 5 percenként akar valaki valamit eladni) és a bárokig. De ha arra vágysz, hogy koktélozz, bulizz, jetskizz, és mindenféle egyszerű élvezeteknek hódolj, akkor meg egy kifejezetten jó hely. És nem mellesleg, elég menő.