Ahogy az előzőben ígértem, ez egy sokkal vidámabb poszt
lesz. Nagyjából arról fog szólni, hogy mennyire klassz, hogy kezdenek kialakulni a dolgok, és már minden megy a maga medrében.
Kezdve a lakással. Már írtam róla sokat, és most se tudok
sok minden mást: nagyon szeretem. Szép a ház, jó a környék, este is elmehetsz
egyedül sétálni, nincs sok ember, és még ráadául egésaz normálisan is néznek
ki. Nyilván megy itthon egy kicsit a ki mennyit takarít és segít (nyilván a
miért nem többet a leggyakoribb téma), de ennyi belefér. De van egy furcsaság:
amikor esik az eső (és mostanában szinte minden éjjel önlik) reggelre az egész
nappali és folyosó tele lesz döglött giliszta-szerű férgekkel. Nem tudom mik
ezek pontosan, azt meg azt végképp nem, hogy hol jönnek be. Ráadául azt sem
értem, hogy mitől halnak meg. Bár mondjuk, jobb, mintha még reggel is
mozognának.
Mellettünk van a piac, minden hétvégén istenit kajálunk, van
mosoda, ahol kb egy hati adagot 50 pesoért, vagyis kevesebb, mint 1000
forintért mosnak ki. Meg van a kedvenc helyem, ahol friss gyümülcsleveket
csinálnak. Kérhetsz bármit a fahéjas-banános trumixon keresztül (amelyhez
válaszhatsz normál, zsírszegény, laktózmentes, és szójatejet is) a kedvencemig:
a friss mangóléig. Egy kétszáz kilós óriás áll a turmixgép előtt, és
sárgadinnye nagyságú mangókat dobál bele, leöntve frissen farcsart
narancslével. Elvileg ez az a dolog (utcán csak úgy gyümölcsöt venni-enni) amit
nagyon nem szabadna, de annyira finom, hogy nem lehet ellenállni.
Elkezdtem jógára járni, nagyon élvezem. Jót tesz a hátamnak,
vállamnak, légzésnek (ezeket már mind érzem), meg majd biztos mindenféle lelki
hatása is lesz (ezt még csak kicsit). Nagyon kedves hely, az oktató tud
angolul, minden lefordít, de már tanulom a spanyol szavakat is. Mondjuk azért
azt nem gondoltam volna egy hónappal ezelőtt, hogy előbb fogom tudni a
jógapózok nevét spanyolul, mint igét ragozni, de ennyi baj legyen. Még tán
annyi a furcsa, hogy még soha nem láttam magamon kívül egy férfit sem, de
igazából nem néznek ki a kedves háziasszonyok, sőt mosolyogva és a Los angelesi
nyaralásukból rájuk ragadt angollal próbálnak beszélgetni.
A suliban sok időt töltök, bent írom a leckét, skypeolok, és
járok órákra. főleg mivel még nincs net itthon, hetek óta minden nap mondják,
hogy lesz, aztán nem történik semmi. Annyi gond, hogy egy (1 db) cégtől lehet
adsl-t rendelni, hogy viszonylag kevéssé várható el tőlük a hatékony és
falhasználó-barát magatartás.
Ma megszereztem a biciklit is. Elég kalandos volt, sokkal
messzebb volt a hely, mint gondoltuk, ráadásul egy nagyon rossz környék
közepén. A címet sem sikerült volna megtalálni a szuperjófej taxisunk nélkül,
aki végül bejött velünk az eladóhoz, alkudott nekünk (!) az árból, majd szétszerelte
a bocikliket, valahogy belerakta az autójába és haza is szállított minket. Már
kis is próbáltam: nagyon rossz. Az egész villa mozog a vázban, csak az első fék
fog (az sem nagyon), zörög a középcsapágy, lötyög a hátsó kerék, de olcsó volt
és az enyém.
Nagyon sokat kell amúgy készülni az órákra. A kortárs irodalomra
hetente kell egy regény, minden másból van órai kvíz az előadás elején, és
szeptember első hetében már lesz is az első mini vizsgaidőszak. Amúgy az a
tervem, hogy szeptember elején elkezdem folytatni a St. galleni
szakdolgozatomat, és másfél hónap alatt befejezem. Ja, ha már Svájc: aki még
nem tudja meglett a számvitel vizsgám (amire három hetet készültem júniusban),
úgyhogy mostmár hivatalosan is csak a szakdoga választ el a diplomától.
Múlt hétvégén végre kicsit bementünk a városba, sétáltunk a
legnagyobb parkban (Bosque de Chapultepec) és megnéztük pár termét a gigantikus
Museo Nacional de Antropologíának. Ami lenyűgöző. Itt van a világ legnagyobb
maja és azték gyűjteménye. Olyanok a gyűjtemények, hogy otthon nem biztos, hogy
megnézném őket. De itt, annyira más, és most először láttam kézzelfogható
bizonyítékát, hogy nem csak az ókori görögök és rómaiak alkottak nagyot. Erről
most csak egy képet szúrok be, a többit láthatjátok a flickr-en, ITT.
Zárásként, hogy nehogy ezt poszt közlekedési téma nélkül
maradjon. Csináltam két fotót Tasquenán, ez a környékünkön lévő nagy átszálló
központ. Tőlünk kb. 20 perc trolival, innen indul be metró a belvárosba, és a
hév az egyetemre. Itt a mésodik legnagyobb fővárosi távolsági buszpályaudvar,
és egy Józsefvárost kenterbe verő piac is.De ami még izgalmasabb: innen indul
rengeteg "micro" azaz ez a zöld fehér kisbusz, aminek nincs hivatalos
menetrendje, száma, csak néhány utcanév kiírva az elejére, amelyeket érint.
Bárhol leintheted, bárhol leszállhatsz.
Sőt ha igazán szerencsés vagy, akkor a te útvonaladon nem is
rendes busz, hanem ősrégi, akár egymillió kilométert futott hippi-VW kisbusszal
mehetsz.
Szépek és izgalmasak, de ne feledjétek: sötétedés után nem
felszállni, ha erre járnátok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése