Arra gondoltam, hogy születhetne egy olyan bejegyzés is, ami nem arról szól, hogy mekkora bulik vannak, és mennyi helyen járok, hanem leírja, hogy milyenek a mindennapok.
Most kell befejeznem a szakdolgozatomat St. Gallenben. November 19 a leadási határidő, az elmúlt két hetemet (és még a hátralevőket is nagyjából) ez tölti ki. Demokrácia és fejlődés témában írom, különös figyelmet fordítva a nemzetközi békefenntartó akciók által létrehozott államokra. Annak ellenére, hogy a téma érdekes, az írás unalmas, és elég lassan is haladok. Meglenni biztosan meglesz.
Az itteni órákon is sokat kell teljesíteni. Most van a második partial időszak, minden tárgyból van vizsga, leadandó. Most pénteken lesz egy nagy prezentációnk Kína demokratizálódásából (nem tudok elszakadni a témától) az egyik lakótársammal. Sajnos a munkamegosztás nem sikerült túl jóra, Pasha se nem beszél túl jó angolt, se nincs túl jó kedve a nemrégi szakítása miatt, de azért a 42-ből 3 slideot megcsinált. Majd pénteken kiderül, hogy hogyan megy.
Irodalomból sokat olvasunk, most éppen egy mexikói író, Carlos Fuentes egyik könyvét, ami itt nagy sikernek örvend, annak ellenére, hogy szerintem közhelyesebb, mint Coelho (szerinte) legjobban sikerült könyvei. De például volt, Kundera is, aminek megbeszélése közben nagyon aktívan részt kellett vegyek, egyetlen cserediákként, aki ráadásul még kelet-európai is.
A külföldi befektetés óra pont olyan unalmas, mint volt. Béna business modelleket beszélünk meg, unalmas Harvard Business Review esettanulmányok alapján. Ebből is lesz egy leadandó, az mondjuk vicces, valamilyen oknál fogva a mexikói csoporttársaim egy olyan eset bemutatását választották, amiben egy képzeletbeli cég Guetemalába exportál WC-papírt. Sokat még nem dolgoztunk rajta, de a biztonság kedvéért Guatemalát levettem az utazási célpontok listájáról.
Spanyolból haladok, egyre többet értek, tudok ragozni jelen és múlt időben. Beszélni még nem beszélek olyan szívesen, de hátha egyszer átszakad a gát, és onnantól kezdve be sem áll a szám. Sajnos, ahogy sok minden más közbejött, úgy lett egyre kevesebb időm foglalkozni vele itthon.
Még egy órám van, hogy teljes legyen a kép, egy business labor nevű, ahol az előre leadott üzleti tervet kell kidolgozni, és év végén prezentálni. Sokat nem haladtam eddig vele, de nagyon kedves a mexikói segítőm. Ma ennek a tárgynak a keretében kellett előadást tartani Magyarországról, szóval végre átélhettem az örök erasmusos érzést, hogy félig nosztalgiázva arról tartasz előadást, hogy mennyire jó Budapesten élni.
Közben az otthoni szakdolgozattal is haladni kell, megpróbáltam kis haladékot kérni, de a rendszer az nem enged. Úgyhogy hamarosan neki kell álljak az európai agrárpolitika elemzésének. Úgy döntöttem, olyan témát választok, amivel még soha nem foglalkoztam, aztán majd kiderül, hogy ez egy izgalmakat, vagy nagyon sok szívást hozó döntés volt-e.
Amúgy, csak nehogy egy bejegyzés is kép nélkül maradjon, a napjaimat manapság e két helyen töltön:
Ez utóbbin leginkább egyedül, vagy a vékonykarú Timóval, és sokkal kevesebb kajával és vidámsággal, cserébe több papírral és tanulással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése