Ideút

Annak ellenére, hogy hét elején még egészen izgultam a fél év távollét miatt, a reptéren már sokkal inkább utazás kötött le. Elbúcsúztam Apáéktól a reptéren, egy ebéd bent, aztán Amszterdamig nem volt túl sok izgalom. A reptéren megpróbáltam mindent kihasználni, megnéztem a Rijksmuseum kihelyezett kiállítását (ami elég klassz volt, annak ellenére, hogy kicsi), ücsörögtem a reptéri "parkban" majd egy self-service passport control (ami során rárakod a az útleveled egy scannelőre, és a belenézel a kamerába, és a retinád alapján megállapítják, hogy te vagy az), már ültem is fel a gépre.

Egy 747-400 Combinak nevezett géppel mentem NY-ba, amiben a combi azt jelenti, hogy félig utasokat, félig csomagokat szállít. Beszállás közben a hídról elég szar volt látni, ahogy pakolták a hatalmas raklapokat EXPLOSIV felirattal. Elég kényelmetlen volt az út, kicsi volt a hely, nem működött a légkondi, 2 órán keresztül nem működött semmilyen képernyő, utána meg valami teljesen már járat útját mutatta, de ez van. Aludtam pár órát, és annak ellenére, hogy nagyon fáradt voltam, azért a tény, hogy NY-ban leszek egy estét, eléggé feldobott. Gyors és fájdalommentes volt az immigration control is. 

Kicsit az volt NY-al, hogy annyi filmet és sorozatot láttam már ami itt játszódik, hogy tele voltam a fejem klisékkel, és csupa közhelyes dolgot akartam csinálni. Aztán végül így is tettem: volt sárga taxi hostelig, metrózás, Times Square, meg találkoztam Jackievel, Laci barátnőjével. Sajnos az erőm kb másfél óráig tartott, éjfél körül visszakullogtam a hostelbe, aludtam pár órát és 5kor újra a reptér.

Utána jött a szar rész: a gép indulása szerelésre hivatkozva szépen lassan csúszott 1, 2 majd 3 órával, végre beszálltunk, elindultunk, majd mentünk kb 30 percet a földön összevissza, mire közötlék, hogy még mindig rossz, és vissza kell állni. Ezután át kellett gyalogolni a terminál másik végébe, végül 7 óra késéssel elindultunk. Amúgy a JFK nagyon jó volt, közlekedési szempontból, rengeteg 747-es, új óriás-Airbus, és akkora, hogy kb 40 percet kell taxizni a kifutóig, és rendesen sorban állnak a gépek egymás után.

Végül este 8ra megérkeztünk Mexikóvárosba, nagyon fáradt voltam, nagyon azt sem tudtam, hogy mi van, lassú volt a csomag meg a vám. Gyorsan betaxiztam a hotelembe, ami nagyon tetszik/tetszett. Jó helyen van (a belváros közepe) van egy giganagy szobá, terasszal az utcára egy 1850-ben épült gyönyörű épületben. Sajnos kb a szőnyegpadlót is akkor rakhatták le a tisztasága alapján, néhány csótány is szembejött a fürdőszobában, de összességében azért nagyon nagyon jó.

Két kép még a hotelről:

Indulásnak ennyi, visszaolvasva bocsánat a sok közlekedéses infóért, de hát ez van.