Első benyomások DF-ről

A helyiek DF-nek mondják, ami a distrito federal rövidítése és Chilangosnak hívják az itt lakók. Ennyit a teljesen felesleges lábjegyzettudásból, inkább jöjjön, hogy én mit láttam.

Most ez elég béna és közhelyes lesz, de a városvalami elképesztően nagy. Én a Centro Historico nevű részen lakom, ez a Lonely Planet által érdekesnek ítélt 10 kerület közül egy (amúgy ez a 10 kerület kb. a város 10%-a lehet). Első nap, összesen olyan 4 óra konstans gyaloglás alatt ennek a kis résznek tudtam a huszadát bejárni. 

Ráadásul nagyon különböző minden rész. A Centro Historico teljesen tele van emberekkel, kocsikkal, buszokkal, és mindenféle, általam még nem látott közlekedési eszközzel. Nincs egy olyan sarok ahol le tudnál ülni pihenni, vagy akár megállni egy korty víz erejéig. Nagyon sok bolt van, inkább gagyi minőségű, és mindenhol mindenki vásárol. Ami nagyon furcsa, hogy az egyes utcák specializálódva vannak bizonyos termékekre. Az én hotelem a papíráru-utcán van, ami azt jelenti, hogy az egyszerű A4-estől kezdve az indián törzsi alapanyagokból készült festékeken át a fűzőgépig és a hivatalos mexikó könyvelési füzetig mindent lehet kapni. De az igazán vicces, hogy mindent minden boltban. Van 100 tök ugyanolyan üzlet, ugyanazzal a kínálattal, nem tudom mi alapján lehet dönteni, hogy melyikbe menj be.

Aztán van a Condesa, és Roma Norte nevű városrérsz, ahol menő arcok trucker ingben mászkálnak az utcán, van rendes biciklibérlő rendszerük, és mindenféle jobbnál jobb éttermeket találhatsz.

Rengeteg a múzeum, galéria, kiállítás és egyéb kulturális lehetőség, aminek szerintem nagyon kis százalékát fogom tudni bejárni az ittlétem alatt.

Az egyetem kicsit délre található, egy jó 40 percre a bevárostól, holnap lesz az első orientációs nap, majd az odaútról bővebben akkor tudok beszámolni. Elvileg az is egy jó környék, ott van az állami egyetem, aminek 300.000 hallgatója van, mellette a mienk (ami eltörpül a maga kis gagyi 90000-ével). 

A közbiztonságot még nagyon nem tudom megítélni. Nagyon elővigyázatos vagyok, még ha csak reggelizni is megyek le, berakok mindent a széfbe, az utcán az első zsebemben vannak fontos iratok, nincs nálam sok pénz, az útlevélnek is csak a fénymásolata. Ma reggelig nem is történt semmi, senki még csak meg se próbált nyúlkálni a zsebembe.

De reggel egész fura dolog történt. Elég korán dörömbölt vm nagydarab bajszos mexikói az ajtón, és félangol félspanyollal valami szobámból lefolyó vízről hadovált. Nyilván nem értettem, hogy miről van szó, mondtam, hogy menjünk le a recepcióra, ott tudnak angolul. Elindultunk le, de már akkor feltűnő volt, hogy nagyon nézelődik, majd végképp gyanús lett, amikor túl udvariasan előreengedett az ajtóban.  Aztán "véletlen" nem csukta be rendesen, csak behajtotta az ajtót, és nagy hangosan mondta, hogy: come, come reception. Visszamentem, hogy hahó, nem úgy megy az, becsuktam rendesen az ajtót, és mentem utána. Erre hirtelen ő: "áh ez a 104-es szoba, azt hittem a 105-ös, bocsi, akkor semmi" és gyorsan eltűnt.

Nem viselt semmi olyan ruhát, ami miatt azt gondoltam volna, hogy a hotelben dolgozik, és feltünően gyorsan lelépett. Én azt gondolom, hogy volt egy 2. figura, valahol elbújva a folyosón, és amíg mi a recepción megbeszéljük a csöpögő vizet, addig ő szépen elvitt volna amit tud.

Na mindegy, baj nem lett, de figyelni kell.

Ha már nyelvtudás: nem lenne rossz tudni spanyolul. Itt a hotelben megy minden az angollal, de még a legmenőbb mobilszolgáltató hatalmas boltjában is kézzel lábbal sikerült elmutogatni, hogy kell egy prepaid kártyás olcsó telefon. Végül sikerült, igaz, hogy hogy kell feltölteni, vagy egyenleget lekérdezni, arról fogalmam sincs.

Elég olcsónak tűnik első körben minden, ha nem vágysz szupermenő éttermekre. Egy metrójegy (amivel bárhányszor átszállhatsz) 3 peso, kevesebb, mint 60 forint. Mondjuk ennek megfelelő ember is van a föld alatt. Ilyen lehet Tokióban is, de amíg ott rendben mindenki kivárja, hogy az egyenruhás őrök betuszoklák a kocsiba, itt self-service van, és nyomulnak befelé könyökkel, no meg a nagy szőrös izzadt testükkel. De pl, hogy megint legyen egy pozitív oldal is: csúcsidőben minden metró első 3 kocsija női szakasz.

Az étkezés még egy izgalmas pont. Vannak mekik, kfc-k, starbucksok. Van egy csomó szép olasz, spanyol, stb étterem a jobb városrészekben. És van egymillió utcai árus, ahol teljesen lehetetlen dolgokat sütnek. Kis sikátor végébe beáll az indián nő, süti a torillát, és mindenféle húsokat, csípős szószokat, és gyümölcsöket lehet magadnak rápakolni. Nem nagyon mertem még ilyen helyen enni. A Lonely Planet eléggé óva int, hogy random utcai árusnál egyél, főleg higéniai okokból. De gusztusom se mindig van hozzá, mert van, hogy elképesztő büdös az egész, sőt jópár helyen a kis guszta sült kolbászok mellett egyben birkakoponyákat is grilleznek az ínyencek kedvéért.

Szóval maradnak a közepes minőséget képviselő büfék, amikből eddig csak jóban voltam, meg a kisebb éttermek. Majd nyilván az idő előrehaladtával, meg a spanyoltudásom növekedésével odamerészkedek egy-két kulturáltabb utcai árushoz is. Nagy baj nem lehet, kaptam oltást hastífusz ellen.

Ez most így elég felületes volt tudom, de a legtöbb ideérkező expat szerint kb 2 hónap kell ahhoz, hogy tudj valamit a városról. Szóval az összes fenti témáról lesz még szó bővebben, később.